Biztos vagy benne, hogy érted a macskád minden lélegzetvételét és farokcsóválását, de a tudomány hajlandó vitatkozni.
Francia kutatók kiderítették, hogy az esetek egyharmadában kategorikusan félreértelmezzük a macska elégedetlenségét jelző jelzéseket, mert tudat alatt boldognak akarjuk látni a háziállatot – számol be a tudósítója.
Ez a „pozitív elfogultság” arra késztet minket, hogy rózsaszín szemüveget húzzunk fel, és figyelmen kívül hagyjuk a macskák kommunikációjának egy egész rétegét. Tökéletesen felismerjük az elégedett dorombolást és a szeretetteljes lábdörzsölést, mert ezek a jelzések számunkra is kellemesek.
Fotó:
Amikor azonban finomabb vagy negatívabb érzelmekről van szó, emberi logikánk csődöt mond, és gyakran tévesztjük össze a félelmet a játékossággal, a stresszt pedig a békességgel. A híres macska dorombolása például nem a boldogság szinonimája, hanem a kommunikáció és az önszabályozás összetett eszköze.
Rendkívüli stressz, ijedtség vagy akár fájdalom állapotában a macska hangosan dorombolhat, hogy megnyugtassa magát. Ez az a ritka eset, amikor a békével társított hang segélykiáltássá válik, amelyet meg kell hallanunk.
Az ilyen jelzések figyelmen kívül hagyásával nemcsak a megértést, hanem az egyedüllét kellemetlenségeit elszenvedő háziállat egészségét is kockáztatjuk. Szakértők-etológusok, akik 630 résztvevővel nagyszabású kísérletet végeztek, bebizonyították, hogy ahhoz, hogy pontosan „lefordítsuk” egy macska gondolatait, egyszerre kell figyelembe vennünk a hangot és a képet.
Egy szánalmas nyávogás önmagában nem mond el annyit, mint ugyanez a nyávogás összevont fülekkel, bolyhos bundával és idegesen rángatózó farokkal együtt. A hibánk az, hogy gyakran kiragadunk egy-egy jelet a kontextusból, amikor az egészet próbáljuk megérteni.
Hajlamosak vagyunk humanizálni a macska viselkedését azáltal, hogy saját érzelmeinket és logikánkat vetítjük rá, ami végzetes félreértésekhez vezet. A szakemberek kitartanak amellett, hogy a macska egy más faj, amely egyedi módon érzékeli a világot, és a nyelve is más elvekre épül.
Ahhoz, hogy elkezdjük igazán meghallgatni a háziállatunkat, egy időre félre kell tennünk az észleléseinket, és elkezdhetjük szenvtelenül megfigyelni. Figyeljen a jelek kombinációjára: a fül helyzetére, a farok helyzetére, a test feszességére, a pupillák szélességére és a hangokra.
Az erős fényben kitágult pupillák nem feltétlenül rossz látásra, hanem erős érzelmi izgalomra utalhatnak – örömteli és ijesztő is lehet. Csak egy ilyen átfogó dekódolással lehet elkerülni a végzetes hibákat.
Készíts megfigyelési naplót, amelyben rögzíted, hogy a macska milyen helyzetekben és a jelek milyen „készletével” viselkedik így vagy úgy. Idővel a kezdő szem számára láthatatlan mintákat fogsz észrevenni, és a kapcsolatotok hihetetlenül mély szintre jut.
Fáradságos munka, de megéri, mert jutalmul megkapod a kulcsot a zöld vagy kék szemek mögötti titkos világhoz. Ne feledd, a macskád minden másodpercben több tucat nyávogással, több száz testhelyzettel és több ezer finom pillantással beszél hozzád.
Nem hallgat – csak a saját, gazdag és összetett nyelvén beszél, amit mi még csak most kezdünk megtanulni. És a párbeszédhez vezető első lépés az, hogy beismerjük, hogy még mindig nagyon rossz tolmácsok vagyunk, de minden esélyünk megvan arra, hogy jobbá váljunk.
Olvassa el még
- Mi történik, ha a macska megeszi a fikuszt: veszélyes zöldségjáték, aminek hányás a vége
- Miért fekszik le egy macska a forró radiátorra: a hőszabályozás paradoxona a bunda alatt rejtve