Az enyhén ragacsos és fényes sushi rizs titka nemcsak egy különleges szemcsetípusban rejlik, hanem egy apró kémiai trükkben is.

A tudósítója szerint a tapasztalt szakácsok a kötelező rizsecet mellett cukorral és sóval néha csak néhány csepp almaecetet adnak a főzővízhez.

Ez különleges módon hat a keményítőre. Az almaecet savassága segít a rizsnek megtartani az alakját, és nem válik péppé, ugyanakkor eléggé ragacsossá válik ahhoz, hogy megpenészedjen.

Fotó:

Elnyeri azt a finom, enyhén rugalmas al dente jelleget, ami a professzionálisan elkészített tekercseket megkülönbözteti. Fontos, hogy ne vigyük túlzásba – csak egy teáskanálnyi három-négy adaghoz.

Az ilyen adalékanyagú vízzel a rizs is gyorsabban eléri a megfelelő állagot, ami időt és energiát takarít meg. A szemek csak kis mértékben szívják magukba az ízeket, a végső ízt pedig teljes mértékben a rizsecetes öntet határozza meg.

Ezt a technikát egy tokiói kis étterem séfje vette át, és azóta a szerző arzenáljának elengedhetetlen kelléke. A hagyományos keverékkel való főzés és öntetezés után ez a rizs jobban tartja a formáját, és a szabadban nem szárad ki túl gyorsan.

Nemcsak sushihez, hanem onigiri – rizsháromszögek – készítéséhez is ideális, amelyeknek jól kell formázódniuk, és nem szabad szétesniük a kezünkben. Ez az az eset, amikor a recept mikroszkopikus módosítása makroszkopikusan más eredményt hoz.

Ez nem varázslat, csak a savak és a keményítők kölcsönhatásának ismerete. Ez a fajta lifehack egy egzotikus étel házi elkészítését gasztronómiai lottóból kiszámítható és mindig sikeres folyamattá teszi, ami mindenképpen megér egy cseppet a serpenyőbe.

Olvassa el még

• Amikor az újságpapír jobban tisztítja az ablakokat, mint a mikroszálas kendő: a tinta és a csillogás paradoxona
• Mit tegyünk, ha egy villanykörte pont a foglalatban törik el: a biztonságos krumpli-módszer

---