Úgy tűnik, hogy a boldogságnak kellene lennie a legfőbb ragasztóanyagnak egy kapcsolatban, de a valóságban a közösen átélt veszteségek és válságok gyakran olyan megbonthatatlan köteléket teremtenek, amelyet nem lehet csak az örömre építeni.
A gyász közös leküzdése – legyen az egy szerettünk elvesztése, betegség vagy a közös tervek összeomlása – a lélek legsebezhetőbb részeit tárja fel, és olyan mértékű bizalmat és támogatást igényel, amit a párok „nyugodt” időkben gyakran nem mernek megtenni – véli a tudósítója.
Ez az élmény komoly erőpróbaként hat: vagy elmenekülsz, mert képtelen vagy elviselni a kölcsönös szenvedés súlyát, vagy megtalálod magadban és a partneredben az együttérzés és a türelem soha nem látott erőforrásait. Ilyenkor minden családi sérelem és kicsinyes ambíció eltűnik, csak az az alapvető emberi igény marad, hogy ott legyünk egymás mellett, és ne hagyjuk a másikat kétségbeesésbe fulladni.
Fotó: Pixabay
A pszichológusok megjegyzik, hogy a közösen átélt trauma, ha egy párnak sikerült megbirkóznia vele, az intimitás egy sajátos típusát alakítja ki – a túlélők intimitását. Egymás számára nemcsak szeretőkké vagy házastársakká válnak, hanem egymás legsötétebb óráinak tanúivá, és ez a tudás olyan köteléket hoz létre, amelyet szinte lehetetlen megtörni.
Teljesen védtelenül láttátok egymást, és nem fordultatok el. A krízisszakértők azonban óva intenek: egy ilyen megpróbáltatás egyszerre hozhatja össze a párt, és szakíthatja szét őket végleg, ha a gyászt nem együtt, hanem párhuzamosan élik meg.
Ha mindenki a saját fájdalom burokjába zárkózik, és képtelen a másikhoz nyúlni, a meg nem értés és a magány okozta neheztelés lehet az utolsó csepp a pohárban. A kulcs abban rejlik, hogy megpróbáljuk nem egymás mellett, hanem kéz a kézben végigjárni a fájdalmat, még ha a lépések tétovaak is lesznek.
Fontos, hogy ne értékeljük le a partnerünk tapasztalatait, még akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy a mi fájdalmunk élesebb. Az olyan mondatok, mint a „szedd össze magad” vagy a „ne nyafogj” ilyenkor gyökerestül megölik a bizalmat.Sokkal gyógyítóbb, ha egyszerűen csak csendben ott vagy mellette, és tudatod vele, hogy minden reakciójának van létjogosultsága, és nem teszi őt gyengévé vagy rosszá a szemedben. A súlyos veszteségeken átesett párok személyes tapasztalatai azt mutatják, hogy ilyen időszakok után a kapcsolat vagy felbomlik, vagy minőségileg más szintre lép.
A felszínesség eltűnik, marad a lényeg – a hajlandóság, hogy menedéket nyújtson a viharban. És ez a csendes, fájdalmakkal kipróbált bizalom a másikban a kapcsolat legértékesebb tőkéjévé válik.
Olvassa el még
- Miért vágyik az agy az újdonságra még a boldog párkapcsolatokban is: hogyan öli meg a rutin a vonzerőt, és mit tehetünk ellene
- Mi történik, ha nem tekintesz többé projektként a partneredre: hogyan ad megnyugvást, ha elfogadod a megváltoztathatatlan tulajdonságait?