A saláta sózása közvetlenül a tálalás előtt tűnik logikusnak – így a zöldségek és a zöldségek ropogósak és frissek maradnak.
Néha azonban érdemes szembe menni ezzel a szabállyal, és időt hagyni a sónak, hogy mélyen behatoljon, hogy legyen ideje a láthatatlan munkáját végezni – írja a tudósítója.
A nagy, sűrű zöldségeknek, mint az uborka, a káposzta vagy a zellergyökér, kemény a sejtszerkezete. A felületükön lévő só elszívja a nedvességet, de ez a folyamat időbe telik – nem percekbe, hanem legalább fél órába.
Fotó:
Ez alatt az idő alatt csoda történik: a zöldségek nem csak savanyodnak, hanem textúrájuk is megváltozik. Egyszerre válnak szilárdabbá és zsengébbé, és elveszítik a túlzott vizesedést, amely gyakran felhígítja a saláta ízét, és folyós lesz az öntet.
Ráadásul a sónak van ideje „kinyitni” a zöldségek sejtjeit, így azok jobban felszívják az olajat, ecetet vagy citromlevet. Az öntet megszűnik felszíni öntetnek lenni, és behatol a belsejébe, harmonikus ízvilágot teremtve minden falatnál.
Próbáld ki, hogy a káposzta- és uborkasaláta egy részét egy órával előre, a másik részét pedig közvetlenül fogyasztás előtt sózod be. Az előbbi gazdagabb, összetettebb és tartósabb lesz, az utóbbi vizes és lapos ízű.
Ez a módszer tervezést igényel, de megtanít az idő, mint összetevő tiszteletben tartására. Néha a frissesség megőrzésének legjobb módja nem az, hogy megóvjuk a terméket a sótól, hanem hogy hagyjuk, hogy lassan és tudatosan barátkozzanak egymással, olyan mélységet teremtve, amelyet kapkodással nem lehet elérni.
Olvassa el még
- Mi történik, ha szűk helyen sütöd a gombát: miért kell félig üres a serpenyő
- Miért van szükség almareszelékre: Így lesz az asztalon lévő szemétből ecet a palackban